El nem engedett exek

Ha a gyermeked használt mostanában vízfestéket, vagy emlékszel az általános iskolai rajzórákra, akkor tudod, hogy mi történik az ecsetmosó pohárral. Alkalomadtán ki kell öblítened, mert a színek keveredése által a folyadék fokozatosan szürkésbarnává válik. Ha tehát nem cseréled le a vizet, akkor egy idő után nem tudsz már vele szépen festeni. Egyszerűen elvesznek a tónusok és minden átitatódik a piszkos színnel…

Hogy jön ide ez a hasonlat?

Úgy, hogy az el nem engedett exek miatt pontosan ez történik a lelkeddel is! 

 

Évek alatt megfakul. Elveszíti a fényességét. Feszültté és neheztelővé válik…

Alábbhagyott a lelkesedésed. Magad sem érted, hogy miért, de nem tudsz már bizonyos helyzeteknek örülni. Érzelmileg hullámzol. Néha azon kapod magad, hogy úrrá lesz rajtad az unalom. Máskor inkább “izmozni” és bizonyítani akarsz, mintsem az életet hálásan fogadni. Évek alatt azután szépen, lassan kiégsz, rosszabb esetben elkezded a pénzedet orvosokra költeni… 

 

Ha azonban – folytatva a példát – tiszta vizet öntesz az ecsetmosó pohárba, úgy újból képessé válhatsz az élénk színekkel való alkotásra. Hasonló a metódus az exeiddel kapcsolatosan is. Pontosan erről szólna ez a blogbejegyzés – a tisztulásról!

 

Kinek írok most? Azoknak, akik nemrég vagy évekkel ezelőtt szakítottak. Lehet, hogy már új kapcsolatban élnek, de valahogyan még sincs békéjük. És azoknak, akik pedig nem gondoltak abba bele, hogy egy futókaland nemcsak a testről szól, hanem egyfajta érzelmi “közösségről” is.

Kezdjük az elején!

Gondolatban megköszönted-e már – külön-külön – az exeidnek, hogy beléptek az életedbe? 

Szinte hallom a válaszokat:

  • “Jaj, ezt szóba ne hozd!”
  • “Nincs mit megköszönni, csak a hibákat örökre lefelejteni.”
  • “Hosszú lenne a felsorolás!  Van időd?”
  • “Még mindig szerelmes vagyok az exembe! Visszavárom!”
  • “Szégyellem magam.”

 

Nos, van egy jó hírem. A Te igened is kellett a kapcsolathoz! A magad oldaláról van a történetben felelősséged! Arról nem is beszélve, hogy az egyesüléssel a “színeitek” is egy kicsit megkeveredhettek – mind Benned, mind a másikban. Szimbolikusan tehát lehet, hogy valamilyen “részedet” elhagytál, mást pedig összeszedtél… Mind pozitív, mind negatív értelemben…

 

Az exeid Rólad szólnak!

Felmerült-e már Benned, vajon mi a közös bennük? Nem a testsúlyra, a magasságra, a korra, a különleges pillanatokra vagy sajnálatos módon a bántásokra gondolok, hanem Rád! Felismerted-e azt az igazságot, hogy a kapcsolataidat önmagadból teremted? Rájöttél-e arra, hogy a hiedelmeiddel, az érzéseiddel és a hozzáállásoddal teret adsz a másiknak, vagy éppen azt veszed el tőle? Belátod-e, hogy a gondolataiddal, ahogyan a szavaiddal befolyásolod a társad viselkedését?

 

Hasznodra válhat az a gyakorlat, ha elképzeled az exeidet, mint egy bokrétát. Mit üzenne számodra ez a “virágcsokor”?

Például ráláthatsz arra, hogy mire tartod érdemesnek magad. Vagy, hogy hol tartasz az ön- és társszeretetben, esetleg a szüleidről való érzelmi leválásban…

 

Egy kapcsolat általában annyit tud befutni – a Te oldaladról megközelítve -, amennyit engedsz neki!

Bocsáss meg!

 

A megbocsátás kemény lelki munka! Nem egyszeri aktus, hanem bizony “hetvenszer hétszeri”, azaz egy folyamat. Nem a másikról szól, hanem elsősorban önmagad szeretetéről.

Arról, hogy a lelki békéd fontosabb, mint az elszenvedett igazságtalanságaid!

 

A neheztelés feloldásában segít, ha mindennap elkezdesz a másiknak jó dolgokat kívánni – hónapokon keresztül. Ha ráállsz a megbocsátás útjára, az imádkozás ugyancsak támogatni fog ebben, ahogyan az is, ha egy családterapeutával kibogozod az emberi kapcsolataidatÖnismereti csoportok mellett nekem a meditáció, a megértés, a tanulságok leszűrése, a szomatodráma és a hálaadás szintén sokat adott.

 

A megbocsátást párszor meg kell, hogy előzze a harag “megtanulása”. Olykor csupán szakember segítségén keresztül válik valaki képessé a dühéhez “kapcsolódni” és egyáltalán a megbékélés rögös önismereti útját végigjárni. Többen félnek a haragjuktól, mert így önmagukat olyan szerepben látnák, amit esetleg korábban még elképzelni sem mertek.

 

Otthoni használatra szeretettel ajánlom az El nem küldött levelek gyakorlatát. (Bántó kapcsolat lelki lezárásához pedig pszichológus felkeresését.)

Az életet élvezni kell, szeretni a mindennapokat és mindent, ami körülvesz minket, megtanulni elfogadni és hálásnak lenni érte, mert minden azért történik, hogy segítsen nekünk, még ha ez olykor elképzelhetetlen is. (Robert Lawson) 

 

A legnehezebb feladat persze önmagadnak megbocsátani. Erről részletesebben a Megbocsátom Neked, hogy megbántottál! című bejegyzésemben írtam. A lényege, hogy a múltbeli hibás döntésedet felidézed (1), őszintén megbánod (2), megbocsátod magadnak (3), majd elfogadod az akkori önmagadat (4). Azt a személyt, aki azt tudta tenni, amire képes volt – amire az akkori ereje és a bölcsessége engedte -, nem pedig azt, amire szüksége lett volna…

 

Nekem az előzőekben leírt “gyakorlat” rengeteget adott és ad most is. Számos előadásomban ezért kitérek rá. A megbocsátással különben egyes egyedül önmagadat szabadítod fel – a méreg alól. Ez azt jelenti, hogy lemondasz arról a “büntetéses” vágyról, ami eleinte a szívedben van. Miért is? Hogy végre elkezd a saját életedet “festeni”!

 

Az elengedés az elfogadással egyenlő.

 

Bárhonnan indulsz el az elengedés irányába, a vége az elfogadás lesz. Akárhogyan csűröd-csavarod, az exeknek helyük van a szívedben!

 

Mindenkit úgy lehet szeretned, ahogyan van! Direkt írtam “lehet”-et, nem pedig “kell”-et, mert a megbocsátás egy döntés. Mindez persze nem azt jelenti, hogy a kiengesztelődés által ezentúl az összes múltbeli szereplővel bájcsevegni fogsz! Ugyan! Továbbra is mondhatsz nemet, vállalhatod a véleményedet, szabhatsz határokat, képviselheted az érdekeidet (akár jogi úton) vagy éppen léphetsz át dolgokon és élheted szabadon az életed – áldozatszerep nélkül! Akkor tulajdonképpen mi fog változni? Az, hogy már nincs Benned sérelem miatti dominanciaigény, kisebbrendűség vagy éppen megmentéses attitűd, hanem csupán a “hagyás” és a szeretet. Csak ezután tudsz hathatósan a gyermekeidnek is a helytalálásban és az elfogadásban segíteni!

A múlt megtörtént és hagyd, hogy elmúljon!

 

A szabadságunk abban rejlik, hogy megtanuljuk magunkhoz ölelni azt, ami történt. A szabadság azt jelenti, hogy minden bátorságunkat összeszedve lebontjuk a börtön falait, egyik téglát a másik után. (Edith Eger) 

Közösen lehet csak gyógyulni!

Talán azt a legnehezebb elhinni, hogy ez igaz lehet. Márpedig vannak olyan személyek, akik talán csupán azért léptek be az életedbe, hogy valaki végre elfogadja őket… És ez a valaki pont Te lehetsz! A döntés Rajtad áll!

 

Kívánom, hogy egy nagyobb jó töltse be a szívedet, mint amekkora fájdalom ért!

 

 

Dr. Domján Mihály

 

 

https://drdomjan.blog.hu

https://www.instagram.com/dr.domjan

www.drdomjan.hu 

 

Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi bejegyzéseket ajánlom:

 

Comments are closed.